Megjelent az Egyházmegyei Hírek 2026 októberi száma

A tartalomból:

Búcsúi szentmise az egri bazilikában - Szent Mihály tisztelete ősi időkre nyúlik vissza szerte a világban, szentélyek, zarándokhelyek mutatják kultuszát. Szent Mihály harca a sátánnal, a kozmikus küzdelem mai világunkra is vonatkoztatható.  Az egri bazilika védőszentje, Szent Mihály arkangyal tiszteletére idén szeptember 27-én, vasárnap 18.30-kor tartották a búcsúi ünnepi szentmisét, melyet Kovács Gergely gyulafehérvári érsek celebrált.

Ministránstalálkozót rendeztek Egerben - Örömünnep ez az évenként megismétlődő alkalom, amikor együtt láthatjuk azoknak a fiataloknak a képviselőit, akik az Egri Főegyházmegye plébániáin az oltárszolgálatot ellátják és a papokat segítve magának Istennek szolgálnak. Ternyák Csaba egri érsek szeptember 26-án köszöntötte az egri bazilikában összegyűlt több száz fiatalt, kísérőiket, hitoktatóikat, ministránsvezetőiket és a lelkipásztorokat, akik szentmisén vettek részt majd előadásokat hallgathattak meg. Az ebédet követően litániával és áldással ért véget a ministráns-találkozó.

Szent Kereszt búcsú a Miskolci Kálvárián - Szeptember 14-én a miskolci kálvárián búcsúi szentmisére jöttek össze a hívek, akiknek sorában zarándokok is voltak. Az Ars Sacra fesztivál programjai között ugyanis ezen a napon városi zarándoklat is szerepelt. A város különböző felekezeinek templomaiban a zarándokok megálltak egy rövid pihentető fohászra, és így érkeztek utcáról-utcára, templomról-templomra a Kálvária dombra, ahol 17.00 órakor szentmise kezdődött. A szentmisét Ficzek László az egri Főegyházmegye általános helynöke mutatta be, Tóth István főesperes, és a mindszenti plébánia papjaival koncelebrálva. Zenei kísérettel a Mindszent Karizma Közösség szolgált.

Fájdalmas Anya búcsú Egerben - Szeptember 19-én és 20-án tartották Egerben a Fájdalmas Anya búcsút, amely „servita búcsúként” is ismert és a 18. század vége óta tartanak meg. A vasárnapi ünnepi szentmise szónoka az aranymisés Szántó József, a Jászberény-Nagyboldogasszony templom plébániai kormányzója; a Jász-Kun Főesperesség, főesperese volt. Szentbeszédében a kereszt mellett álló Mária képén keresztül Isten szeretetének mélységéről beszélt. Kiemelte, hogy a Szűzanya megsebzett szívében is töretlen maradt a hit, mert a szenvedésen és a halálon túl már a húsvéti feltámadás reményére tekintett. Szántó József szerint a hitben megfogyatkozó világ számára különösen fontos annak felismerése, hogy a halál nem az emberi lét végső értelmetlensége, hanem az élet misztériumának része, amely mögött a húsvéti győzelem reménye világít.

Juhász Ferenc: Ima az idős asszonyokért - A gyorsan eltűnő nyár, ha beleszelídül az őszbe megajándékoz minket utoljára még a csodával, a déli órák meleg perceivel, a sárga levelek röptével, az aranyba hajló naplementével. Távolodó emlék marad, ami elmúlt, mint a fotók nézegetése, nyári nagy utazásainkról. Miközben sejtjük: soha többé ugyanott, ugyanazzal, ugyanúgy. Az idős asszonyok élete is ilyen. Köztünk élnek még, tünékeny életükkel, s csak igazán akkor érezzük kik ők, ha nincsenek, ha nem lesznek. Nyirkos ősszel, hideg téllel sokan távoznak: anyák, nagymamák, dédik, nagynénik, szomszéd- és idegen öregek.

Imádkozzunk a hirtelen öregedő anyákért! A titkok hordozóiért. A titok mi vagyunk nekik. Minket láttak az első szerelemben és bennünk látták viszont első szerelmüket. Lassan lopódzik fejükre az ősz, szemük köré szarkaláb, arcukra ki nem simuló árok. Hosszú az út, amit meg kell tenniük. Imádkozzunk értük!

A nagymamákért, akik akkor is szeretnek, ha nem értenek minket. Mosolyogva, vagy összetörten járnak előttünk mindenütt. Még cipelik terheiket, mondják imáikat sokszor helyettünk is, értünk is. Nélkülük üres lenne a templom, a szülői ház portáit felverné a gaz, a virágtalan kiskertek kerítései düledeznének. Mondjunk értük is imát!

A dédmamák kevesebben vannak. Nem éveket, hónapokat számolunk nekik. Megértőn ülnek zajos unokák körében, vagy sokadmagukkal csoszognak valamelyik intézet kövein. Kezükben rózsafüzérrel, imakönyvüket be se lehet csukni a sok szentképtől, néha elejtik. Távolba néznek, s azt, aki belép, nehezen ismerik fel. Biztosak a jövőben és nyugodtak a múlttal. Benne élnek saját történetükben. Ha örülnek is, nagyon nem mutatják. Imádkozzunk értük!

A nagynénik a család bástyái. Távolról szigorúak, közelről szeretnek. Kimért távolságukat csak néha adják föl. Nekik más családjuk van. De megmozdulnak a bajban. Hírünkre jól vigyáznak, és nem mosódik össze bennük az érdek és a közöny. Eligazító szavuk ritka és pontos. Sokszor kell visszatérni hozzájuk, ha meg akarjuk érteni magunkat. A nagynénik néha megjelennek, megnézik az újszülöttet, és sokat látott szemük mérlegén már kicsi korban megméretünk, kinek a fajtája vagyunk. Imádkozzunk értük, sokáig keltsék-vigyázzák jó hírünket.

A szomszéd néni mindent tud. Rábízható a postás, a villanyszámlás és olykor-olykor a gyerek. Ha boltba megy, beszól: „van-e kenyeretek?" Néha eljönnek hozzá saját gyerekei, aztán napokig meséli kivel mi lett azóta. Olykor átjön és csak ritkán hív meg. Kirakja és beszedi virágait, beszél hozzájuk és azok értik. Ha nem szöszmötöl már-már hiányzik is. Imádkozzunk értük!

Akikre ritkán figyelünk: az idegen öregek. Hozzá tartoznak az utcaképhez, a bevásárló sorokhoz, a gyógyszertárak üvegpultjaihoz, de ha tehetik, leginkább az ablakban látszanak. Bérházak akváriumfala mögött tapasztják homlokukkal az üveget. Egy helyből nézik, hogy rohan a halandó: s kit hol ér utol a Pillanat. Mindent látnak. Ki tudja milyen ismeret, közölhetetlen tudás kövült lassan meszesedő sejtjeikbe? Egyszer csak üres lesz az akvárium, s a függöny nem mozdul többé!

A mamák, a nénik, a hölgyek – új nemzedéket szültek, s akik közül többen távoznak, ha vége a nyárnak, és beköszönt az ősz. Tegyünk jót velük amíg lehet, és imádkozzunk értük!

Forrás megtekintése (eger.egyhazmegye.hu) >

< Vissza