Jézus győztes a halálon, győztes a poklon, győztes a Sátánon – Nagyszombati  vigília Egerben

 

A tűzszentelés szertartásával és a húsvéti gyertya meggyújtásával kezdődött a húsvét esti vigília-szertartás az egri Bazilikában.

A húsvéti gyertya fénye Jézus Krisztus feltámadását jelzi, amely belevilágít a templom és a világ sötétségébe, hogy új reményt adjon az emberiségnek.

A templom sötétjében a húsvéti gyertyáról gyújtották meg a hívek gyertyáit, mely azt jelképezi, hogy mindannyian részesülünk a feltámadt Krisztus fényéből, szeretetéből. A vigília szertartása négy, jól elkülönülő lényegi részből áll: a fény liturgiájából, az igeliturgiából, a vízszentelésből és az áldozati liturgiából.

Húsvét éjszakáján arra emlékezünk, hogy Jézus a halálból átment az életbe, a fény legyőzte a sötétséget, a szeretet legyőzte a gyűlöletet, az irgalom győzött a bűn fölött. Ezen az éjszakán az élet minden árnyát bevilágítja a húsvéti gyertya fénye – fogalmazott Ternyák Csaba érsek homíliájában.

Hozzátette: Az ószövetségi olvasmányok segítségével végig jártuk az üdvösség történetének néhány fontos állomását és eljutottunk egészen az Úr feltámadásáig.

A főpásztor kiemelte: Ábrahám története segít megérteni a húsvét misztériumát. Hallottuk az olvasmányban, hogy Ábrahámnak egyetlen fia volt, Izsák, aki öregségében született neki. Ő volt az ígéret gyermeke, aki által majd megvalósul álma, hogy annyi utóda lesz, mint égen a csillag. Ábrahám azonban váratlanul azt a parancsot kapta Istentől, hogy áldozza fel az ő egyetlen fiát.   Az idős pátriárka olyan helyzetbe került, hogy éppen azt kellett volna feláldoznia Istennek, aki számára a legfontosabb. Azt a gyermeket, akit ígéretként kapott öregségében.

Mi lesz így Isten ígéretével, ha ő ezt megteszi? – gondolhatta magában. Mégsem tétovázott, és miután előkészített minden szükségest, elindult Izsákkal arra a helyre, amelyet Isten megjelölt neki. Végül Isten angyala állította meg, azzal, hogy „Most már tudom, hogy féled az Istent és egyetlen fiadat nem tagadtad meg tőlem.” (Ter 22,12)

Ternyák Csaba érsek felhívta a figyelmet arra: Nyilvánvaló a párhuzam Izsák és Krisztus között. Izsák Krisztus előképe, miként Ábrahám a mennyei Atya előképe, az Atyáé, aki saját Fiát sem kímélte, hanem odaadta áldozatul a világ üdvösségéért. Isten, aki megállította Ábrahám kezét, amikor már éppen fel akarta áldozni Izsákot. Isten nem vonakodott a saját Fiát feláldozni a mi megváltásunkért. Ennyire szeretett bennünket. 

A bozótban fennakadt bárány pedig, amit Ábrahám Izsák helyett áldozott fel, szintén előkép, előképe az Igaz Báránynak, Krisztusnak, aki a bozót tüskéiből font koronát visel a fején.  „Az Úr gondoskodik”  - mondta Ábrahám fiának, aki az áldozatról kérdezte: És valóban, Isten olyan Bárányról gondoskodott, aki magára vette a világ bűneit.

Miután Jézus önként magára vette a rossznak és a bűnnek minden következményét, a halál drámai megtapasztalását követően harmadnapon feltámadt, és úgy jelent meg, mint győztes. Győztes a halálon, győztes a poklon, győztes a Sátánon.

A főpásztor a szentbeszéde végén a keresztelendőkhöz fordulva kiemelte: A keresztségben és az Eucharisztiában Krisztust fogadjátok magatokba. Eledellé válik számotokra is, és bekapcsol titeket saját életébe. A bérmálás szentségében megkapjátok a Szentlélek különleges ajándékát, mely arra segít benneteket, hogy hiteteket bátran megvalljátok, és aszerint éljetek!

Legyetek valóban új emberekké, akikben Krisztus él! Gyakoroljátok hiteteket és kapcsolódjatok be a közösség életébe! – biztatta a szentségekben részesülőket a főpásztor.

Ezt követően elimádkozták a Mindenszentek litániáját, majd nyolc felnőttnek kiszolgáltatta a beavató szentségeket az érsek. Ezután a hívek megújították keresztségi ígéreteiket.

A szentmise feltámadási körmenettel zárult, mely az egész világ számára elviszi az Örömhírt: Krisztus Feltámadt! Valóban feltámadt! Alleluja! Isten irgalmas szeretete győzött a bűn és a halál felett.

Sinkovics Andrea

kép: Lénárt Márton

 

Forrás megtekintése (eger.egyhazmegye.hu) >

< Vissza