Véget ért az Egerszalóki Ifjúsági Találkozó és Lelkigyakorlat

A program utolsó előadását Vitális Gábor szalézi tartományfőnök tartotta, s ő mutatta be Egerszalók Kármelhegyi Boldogasszony búcsúi szentmiséjét.

Homíliájában a Szűzanyáról, mint minden lelki élet segítőjéről beszélt. Elmondta: a lelki élet nem csak imádságokból, hanem konkrét irgalmas cselekedetekből is áll. Mindannyian ültünk azon a bizonyos fán, melyen Zakeus várta, hogy Jézus Krisztus ránézzen vagy vágytunk arra, hogy egyszer végre meglássuk a csodát. Jézus most sokkal közelebbről jön, ő az, aki lehajol hozzánk és gyógyítja sebeinket. A történet úgy kezdődik, hogy a törvénytudó megkérdezi: „Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Sokan inkább okoskodunk, mint cselekszünk, s ezért sok sebzett ember van, mert sok ember csak a törvényt nézi, a szabályokat, saját kényelmét. És senki sem áll meg, hogy segítsen. Pedig a szív – így írja a Szentírás: „megesett rajta a szíve” – a döntések helye. A szívben dől el, hogy ki vagyok.

Zakeus története és az irgalmas szamaritánus története is rólunk szól. Oly sokszor elveszik tőlünk az örömünket, szívünket, az ártatlanságunkat, s ott fekszünk az út szélén félholtra verve. A kérdés pedig az: lesz vajon valaki, aki megáll és segít? Van legalább egy igaz barátom? Talán mentek már el emberek mellettünk és mi is mentünk el mások mellett. A szamaritánustól senki nem várt semmit, ő lehajol, bekötözi sebeit és gondoskodik róla. Aki megáll, valójában maga Krisztus.

Mit ér a hitünk, ha nem állunk meg? Mit ér a vasárnapi misénk, ha minden szabályt betartunk, de nincs bennünk irgalom?

Zakeus története arra is tanít, hogy hagynunk kell, hogy Jézus ránk nézzen, az irgalmas szamaritánus története pedig arra, hogy mi is vegyük észre a másikat, szerető szívvel. A kettő együtt a kereszténység lényege: meglátni, megszólítani és lehajolni.

A világ kiabál, nincs helye a csöndnek, közben pedig Isten a szívemben suttog. Nem a tökéletesekből lettek soha a szentek, hanem azért váltak azzá, mert merték meghallani, meglátni és megtenni azt, amit a szívük parancsolt.  A szentség útja, hogy a hétköznapi helyzetekben engedem, hogy Isten titka megérintsen, s rajtam keresztül máshoz is szóljon.

Az irgalmas szamaritánus olajat és bort önt a sérült sebeire és biztonságba helyezi, két dénárt hagy hátra, hogy a fogadós gondoskodjon róla.  Ebben a három dologban az egész kereszténység jelen van: olaj, bor és két dénár. Az olaj a gyógyulás olaja, a bor az Eukarisztia, az igazság és a szeretet vére. A két dénár a remény záloga, a jövő ígérete. Ezt a három ajándékot mi is adhatjuk a másik embernek. Így segíthetjük a másik embert Krisztust közvetítve az életszentség útján. Ehhez mindig kapunk erőt itt, Egerszalókon és minden egyes szentmisében – zárta tanítását Vitális Gábor szalézi tartományfőnök.

A szentmise végén Vízi János ifjúsági referens megköszönte az önkénteseknek és valamennyi segítőnek a munkát, s  Ternyák Csaba egri érseknek a program támogatását. A főpásztor üzenetét tolmácsolva meghirdette a 2026-os szalóki találkozót, melyet július 16. és 19. között tartanak.

 

Bérczessy András

kép: Balogh Ferenc

Forrás megtekintése (eger.egyhazmegye.hu) >

< Vissza