Jézus újra és újra letérdel elénk, hogy megtisztítson minket - nagycsütörtöki szentmise Egerben

Az egri Bazilikában szentmisével emlékeztek az utolsó vacsorára, az Oltáriszentség és az egyházi rend alapítására Nagycsütörtökön este.

A nagycsütörtök esti liturgiában az utolsó vacsora felidézésével az Eucharisztia alapítására emlékezünk, amikor Jézus maga köré gyűjtötte tanítványait. A szentírási olvasmányok felidézik az egyiptomi kivonulás éjszakáját, amikor az angyal megkímélte az izraeliták házait, mert a bárány vérével megjelölték az ajtófélfákat. A húsvéti lakoma áldozati báránya Krisztus előképe: saját testét adja értünk, vére pedig megszabadít a bűntől, az örök haláltól.

Ternyák Csaba egri érsek homíliájának elején Júdás tragédiájára hívta fel a figyelmet. A nagycsütörtöki evangélium nagyon képszerűen beszéli el a történetet, mint a gonoszság és a jóság harcát – fogalmazott. Hozzátette: olykor a saját életünkben is megtapasztaljuk, hogy amikor az isteni kegyelem megérint bennünket, amikor valami fontos, nagy lelki esemény közeledik az életünkben, akkor mindig ott ólálkodik a közelben a gonosz lélek is, hogy eltérítsen, vagy elterelje a figyelmünket a lényegről. Ebben állt Júdás tragédiája is.

Miközben olyan rendkívüli dolgok történtek a vacsora közben, minthogy Jézus alázatosan és szeretettel a szolga feladatát végezte és megmosta tanítványai lábát, és a kenyérben és a borban önmagát adta nekik, mikor megalapította az Eucharisztiát, mindeközben mit tesz Júdás? Azon jár az esze, hogyan árulja el őt. De legyen bármilyen harsány és hamis ez az árulás, mégsem tud árnyékot vetni arra az igazi történetre, amely a szolgáló szeretet, a papság és az Eucharisztia alapítása révén ma is alakítja, formálja, újra átalakítja életünket. Kétezer év múltán is minden szentmisén ugyanezt a kenyértörést éljük át.

Visszaemlékezünk arra, ami az utolsó vacsorán történt. És ez egy olyan esemény, amit nem lehet megunni, mert a nagyszerű dolgokat, mert a Jézussal való közösséget mi nem tudjuk megunni, soha nem elég belőle. Ez a kenyér, amelyet ő ad nekünk, ez az örök élet kenyere. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él. Hogy lehetne megunni azt, hogy beteljesedik rajtunk az ígéret és örök életünk lesz?

Ternyák érsek kiemelte: papság nélkül nincs Eucharisztia, és Eucharisztia nélkül nincs papság.Végül Szent II János Pál pápa gondolatait idézte, aki azon elmélkedett, vajon megértették e az apostolok az utolsó vacsorán azoknak a szavaknak az értelmét, amiket Krisztus mondott nekik? Valószínűleg nem. E szavak értelme ugyanis csak a szent három nap végén világosodott meg egészen előttük is. E napokban született ugyanis a húsvéti misztérium. Ugyanekkor született az Eucharisztikus misztérium is. Ez a víz és vér mos tisztára bennünket a szentségek, különösen a bűnbánat szentsége és az Eucharisztia által, amely a Golgota drámáját újra és újra jelenvalóvá teszi számunkra. Ő pedig folytatja szolgálatát. A szentségek kiszolgáltatásakor újra és újra letérdel lábaink előtt, hogy megtisztítson minket. Amikor Péter tiltakozott, azt mondta neki Ha nem moslak meg, nem lesz közöd hozzám. Mondjuk ezért mi is Péterrel együtt, Uram, akkor ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is mosd meg.

A szentbeszédet követően, a tanítás szavait megerősítve Jézus szolgáló szeretetét felidézve 12 ember lábát mosta meg a főpásztor a nagycsütörtök esti szertartásban.

A szentmise végén minden díszt eltávolítottak az oltárról, emlékeztetve arra, hogy Jézust megfosztották ruháitól. Az Oltáriszentséget a mellékoltárhoz vitték, Jézus elfogatását, elhurcolását kifejezve.

A szentmise végén elmaradt az áldás, és csendben fejeződött be, ami jelzi a Jézus szenvedésével együttérző fájdalmat. Majd a hívek virrasztáson vehettek részt a Bazilika csöndjében.

Nagypénteken 15 órától Jézus Krisztus kereszthalálára emlékezve vezet szertartást Ternyák Csaba egri érsek a főszékesegyházban.

Szöveg: Domán Vivien

kép: Szent István Televízió - Federics Róbert

Forrás megtekintése (eger.egyhazmegye.hu) >

< Vissza