Megjelent az Egyházmegyei Hírek 2025 áprilisi száma

A tartalomból:

Húsvéti szent háromnap - Az idén április 20-án lesz Húsvét vasárnapja. Az előtte lévő hét nagyhét. Nagycsütörtök estétől nagypéntek délutánig az Úr szent vacsorájára, az Utolsó vacsorára és szenvedésének kezdetére, nagypéntek estétől nagyszombat estéig Jézus kínszenvedésére és halálára, nagyszombat estéjétől húsvétvasárnap estig Urunk föltámadására emlékezünk. Ezeket a napokat nevezzük húsvéti szent háromnapnak. 
Nagycsütörtök a papság alapításának és az utolsó vacsora megemlékezésének ünnepe. Az egyházmegyék főpásztorai, az érsekek és püspökök együtt miséznek egyházmegyéjük papjaival, s ezen a szentmisén áldják meg a szent olajakat, a keresztelendők olaját, a betegek olaját és a krizmát. Az esti szentmise az Eucharisztia megalapításának és a lábmosásnak az emlékezete. Ilyenkor két szín alatt áldozunk, hogy még jobban bekapcsolódjunk az utolsó vacsora titkába. Mise után szentségimádást tartunk.
Nagypéntek Jézus szenvedésének napja. E napon szigorú böjt van: akinek egészsége lehetővé teszi, 14 éves kortól kötelező a hústilalom, 18-tól 60 éves korig háromszor szabad étkezni és csak egyszer jóllakni – írja elő egyházunk. A böjt és a keresztút segít bennünket abban, hogy az értünk meghalt Jézusra gondoljunk, aki halálával szerezte meg nekünk az életet. Ez a nap az önmegtagadás, valamint a Jézus iránti és az emberek iránti szeretet ünnepe számunkra. A nagypénteki liturgián elmélkedünk Jézus szenvedéséről és kereszthaláláról, hódolunk a kereszt előtt, áldozunk. Nagyszombat a csend napja. A Szentsír előtt emlékezünk a sírban fekvő Jézusra elmélkedünk az elmúlásról, hogy ez által jobban bekapcsolódjunk Húsvét titkába. A Nagyszombat esti húsvéti vigília szertartása, Krisztus feltámadásának és keresztségünknek is ünnepe, ilyenkor újítjuk meg keresztségi ígéretünket.
Az emberek megváltásának és Isten tökéletes megdicsőülésének művét Krisztus főképpen az ő húsvéti titka által vitte végbe. Az Úr szenvedésének és feltámadásának szent három napja az egész egyházi év tetőpontjaként tündököl.

Főegyházmegyei találkozó május 10-én - 2025. május 10-én Főegyházmegyei találkozó lesz az egri bazilikában. A regisztráció fél 9-től kezdődik, majd a délelőtt folyamán előadások hangzanak el a jubileumi szentévről, érseki szentmise lesz, melyet Ternyák Csaba érsek mutat be. Az ebédet követően zenei programra és tanúságtételekre kerül sor. Az összejövetelre az egyházközségek újonnan választott képviselőtestületeinek tagjait várják.

Csepellényi György tisztelete Egerfarmoson, Füzéren és Sátoraljaújhelyben - Egy boldoggá, illetve szentté avatási eljárás során nagyon fontos az idő múlásával dacoló tisztelet jelenléte, annak kivizsgálása. A pálos rend és azok a települések, amelyekben ismerték Csepellényi Györgyöt és halálának történetét, nem felejtették el a szerzetest. Ternyák Csaba egri érsek 2022. augusztus 2-án fogadta Egerfarmos, Füzér és Sátoraljaújhely települések polgármestereit és plébánosait, akik beszámoltak neki arról, hogy ezeken a településeken Csepellényinek máig eleven tisztelete van és indítványozták a boldoggá avatási eljárás újraindítását. 
Füzéren több emléktábla is emlékezteti az arra járót, hogy azon a helyszínen működött plébánosként Csepellényi György 1672-1674-ig, majd innen hurcolták el.  2014-ben a vértanúságának 340. évfordulója alkalmából Egerfarmoson is ünnepi megemlékezést tartottak és elhelyezték Csepellényi György emléktábláját a templombelső falán. Emellett Sátoraljaújhelyen is megemlékeztek a 340. évfordulóról ünnepi szentmise és előadások keretében. 
2024-ben Csepellényi György vértanúságának 350. évfordulója alkalmából ismét nagyobb rendezvényekkel tisztelegtek a vértanú emléke előtt. Május 24-én Egerfarmoson a Csepellényihez kötődő települések részvételével Ternyák Csaba egri érseki ünnepi szentmisét mutatott be, és Puskás Antal pálos tartományfőnök prédikált. 
Csepellényi György élő emlékezetét folyamatosan ápolni kell. Reméljük, hogy ezen településeknek köszönhetően az ország számos más pontján is sikerül elmélyíteni tiszteletét. Urbán Márta történész cikkét teljes egészében a lap áprilisi számában olvashatják.

Mert éheztem - Az esztendő során kétszer van tartós élelmiszer gyűjtés, adventben és nagyböjtben. Mindkét alkalom egy jól ismert szentírási képpel motiválja az adakozást. Jézus szavai az utolsó ítélettel kapcsolatban hangzanak el, mintegy buzdításul, merjünk bátran segíteni embertársainkon, hiszen üdvösségünk múlhat rajta. Mindnyájan ismerjük az Úr mérlegelési szempontjait az utolsó ítéleten: „mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok”.
Szokatlan megoldás, de talán mégis figyelem felhívó lenne a szövegben némi változtatás. Mégpedig múlt időből a jelenbe hozni: mert éhes vagyok és ennem adtok, szomjas vagyok és innom adtok, idegen vagyok és befogadtok, beteg vagyok és meglátogattok. Igaz ugyan, hogy az utolsó ítéleten visszatekintés történik életünk eseményeire, ami akkor már a múlt, most azonban még jelen. Talán, ha jelen időbe tennénk, és úgy hangoznának el Jézus szavai, nagyobb lenne a szavak felszólító ereje. Ha nem egy múltbeli történéssel szembesülünk, hanem egy jelen idejű felszólítással, annak nagyobb ereje van, és teljes értékűvé teszi azt, ami most történik. Hiszen most dől el, hogy az ítéletkor milyen döntés születik velünk kapcsolatban.
Helyes tehát az is, ha úgy állítjuk magunk elé a mondatot, hogy éhes vagyok és te enni adsz, szomjas vagyok és te inni adsz. Máshová kerülnek a hangsúlyok, ha arra gondolunk, hogy az Úr most éhezik, most szomjazik, most ruhátlan, most beteg. Amivel embertársadat segíted, azt most teszed az Úrnak. Nem egykor, és nem majd valamikor – hanem most! A Katolikus Karitász szolgálata révén ezekben a napokban megannyi adományt osztanak szét rászoruló emberek között. 
A templom küszöbén mindig kéregetnek. Majdnem elállják a templomajtót azok elől, akik misére jönnek (és mint a moziban a jegyszedő) szinte csak úgy engedik be az embereket, ha a markukba nyomnak valami pénzt. Aztán megnézik mennyit kaptak, és olykor elhúzzák szájukat. Ezek az emberek első benyomásra nem azok, akikről Jézus az evangéliumban beszél. Valahányszor kérjük őket, hogy álljanak egy kicsit távolabb, megjegyzést kapunk tőlük, ami legtöbbször kereszténységünkre utal, hogy nekünk tudnunk kell, a szeretet rájuk is kiterjed. A hívek egy részét zavarja ez az agresszív kéregetés, másik részükről azt látom, hogy valóban keresztény szemlélettel kezelik a dolgot, nem nézve, hogy az illető hogyan jutott ide, markába nyomnak némi összeget.
Juhász Ferenc pasztorális helynök arról is ír cikkében, hogy amikor tartós élelmiszert gyűjtünk, azokra gondolunk, akik nem jönnek a templom küszöbéig. Akik szemérmesen, gyakran szótlanul, alig észrevehető módon „mint füstölgő mécsesek kihunyóban vagy hajlékony nádszálként megroppanóban” vannak. 
Amikor Bergoglio érsek pápa lett, a Ferenc nevet választotta. Ebben a döntésben meghatározó volt barátja, Hummes bíboros, aki arra emlékeztette őt, hogy ne feledkezzen el a szegényekről. Úgy annyira nem feledkezett el, hogy egy olyan egyházról álmodik, amiben központi jelentőségű a szegények felkarolása. Visszatérve tehát a felvetéshez, a segítség nem valahonnan jön embertársam számára; a segítség tőlem jön. Sőt, én magam vagyok a nádszál, amire a szivacsot tűzzük, hogy megnedvesítsük vele a keresztre feszített Krisztus fájdalmas, kicserepesedett ajkát, miközben azt suttogja: szomjazom.

Forrás megtekintése (eger.egyhazmegye.hu) >

< Vissza