„Töltse el szíveteket az evangélium öröme!” – diakónus- és papszentelés Egerben

Június hagyományosan a papszentelések hónapja. Az Egri Főegyházmegyében 2021. június 19-én Hágen Pál Tamás, Kerekes Gábor, Péter Vilmos, Michele Gervasoni, Herbst Ádám, Carlos Sirer Melis akolitusokat diakónussá, Jorge Luís Altamirano Mendez, Noel Benedict Antasoda Tajos diakónusokat áldozópappá szentelte Ternyák Csaba egri érsek.

 

A bazilikában mind a papok és a hívek csak szűk körben ünnepelhettek, a szertartásba az interneten, a Szent István Televízió Youtube csatornáján és a Szent István Rádió élő adásában lehetett bekapcsolódni.

 

A szertartás kezdetén a főpásztor köszöntötte a megjelent híveket, papokat, s azokat, akik a közvetítéseken keresztül kapcsolódnak be a szertartásba. Az érsek köszöntötte a papszentelésre készülők szüleit, akik a körülmények miatt csak online vehettek részt a szentmisén. Köszöntötte még azokat a közösségeket, ahonnan a hivatások származnak,  az egyházmegye ezüst- és aranymisés papjait, kiemelve Jéger Károly atyát, aki ezen a napon ünnepli vasmiséjét Mezőkövesden.

 

Az érsek köszönetre buzdított a hivatásokért, s imádságra szólított fel azokért, akik még nem éreznek elég bátorságot, hogy megtegyék az első lépéseket az Úr hívó szavára: „Adja Isten, hogy Benedict és Jorge, valamint hat új diakónusunk példája bátorítás legyen nekik!”

Az evangéliumi rész felolvasása után Buda Péter és Michał Bartosz Muszyński szemináriumi rektor szólították a szerpapi és áldozópapi szolgálatra jelentkezőket, s kérték szentelésüket, s tanúsították, méltóak a hivatás gyakorlására.

Az Egri Érseki Papnevelő Intézetből Hágen Pál Tamás, Kerekes Gábor, Péter Vilmos, a Redemptoris Mater Egyházmegyei Missziós szemináriumból Michele Gervasoni, Herbst Ádám, Carlos Sirer Melis álltak a főpásztor elé, kérve a szerpappá szentelést, a Redemptoris Mater Egyházmegyei Missziós szemináriumból Jorge Luís Altamirano Mendez, Noel Benedict Antasoda Tajos áldozópappá szentelését.

 

A főpásztor intelmében, szentbeszédében a szentleckére, Szent Pál apostol megpróbáltatásaira és Isten-élményeire utalva rámutatott: a papok sokat tanulhatnak tőle, mert életükben is vannak veszélyek, buktatók, melyekből a gyengeségeket, a gonosz erejét meg lehet tapasztalni. Ugyanakkor az is kiviláglik, hogy vannak olyan erőforrások, amik átsegítik az embert ezeken a nehézségeken. Az újmisésekhez fordulva az érsek úgy fogalmazott: ne ütközzenek meg ezen a kettősségen, mert az Úr így mutatja, hogy  nem vagytok a magatokéi, s a bennetek lakó erőt ne önmagatoknak tulajdonítsátok, hogy önhitté ne váljatok. Az Úrral való személyes kapcsolat megtartásával tudtok megmaradni az ő erőterében. „Töltse el szíveteket az evangélium öröme! Sugározzátok ezt az örömet mindenhol, amerre jártok!”

 

Az érsek elmondta még: a helyi egyház életrevalóságát mutatja, ha van szemináriuma, papnövendékei, sőt, ha más egyházak szolgálatára is tud misszionáriusokat küldeni. Régen a magyar egyház sokakat küldött távoli helyekre, ma viszont kevés a hivatás, ezért még nagyobb hálával gondolunk a dinamikus nicaraguai és fülöp-szigeteki egyházra, ahonnan a szentelendők érkeztek.

A főpásztor rámutatott: a szentelendők kilenc évet töltöttek azzal, hogy megtanulják a nyelvet, megismerjék a kultúrát és tanulmányokat folytassanak, s most készen állnak arra, hogy elnyerjék a papság kegyelmét. Jorge Luís Altamirano Mendez és Noel Benedict Antasoda Tajos jellemzéseként az érsek azt mondta: mindkettőjükben ott lakik a vidámság is, ezt az életörömet kell sugározniuk, bármerre is járjanak. Így fordult hozzájuk: „igazi misszionáriusok vagytok, a 2012-ben alapított egri Redemptoris Mater Egyházmegyei Missziós Szeminárium érett gyümölcsei. Köszönjük, hogy vagytok, köszönjük, hogy itt vagytok! Megszerettünk bennünket, és tudom, ti is megszerettetek minket.”

Az evangéliumra, a hegyi beszédben Jézus szavaira utalva az érsek elmondta: nem szabad aggodalmaskodni, bízni kell a Szentlélekben és az Úrban,  Isten országát és igazságát kell keresni. A  felszentelés által tagjai lesznek az egyházmegye nagy papi közösségének, mely befogadja őket, így nincsenek egyedül. A diakonátus felvételét kérők életének is egy hosszú szakasza lezárul a papi rend első fokozatának felvételével, a végleges elköteleződéssel Krisztusnak és az ő egyházának. 

Az érsek köszönetet mondott Michał Bartosz Muszyński rektor és Ailer Gellért vicerektor atyáknak, a teológiai tanároknak, továbbá minden paptestvérnek és hívőnek, akik imáikkal és példájukkal támogatták a jelölteket. Külön köszönetet mondott a szülőknek, testvéreknek, családoknak.

Ternyák Csaba egri érsek így zárta homíliáját: „végül a Boldogságos Szűz Máriának, a papok Édesanyjának, valamint Szent János apostolnak, egyházmegyénk védőszentjének közbenjárását kérem papi életetekre és szolgálatotokra, hogy legyen rajtatok mindig Isten bőséges áldása!”

 

A szentelendők a szentbeszéd után a közösség előtt is kinyilvánították hivatásuk iránti elkötelezettségüket, az érsek kérdéseire válaszolva, s engedelmességet fogadtak a főpásztornak. A jelöltek annak jeléül, hogy meghalnak a világnak és csak Istennek akarnak élni, leborultak az oltár előtt, míg a jelenlévők térdre borulva énekelték a mindenszentek litániáját.

Ezután következett a diakónusszentelés, majd a papszentelés. A papszentelés során, a szentséget kiszolgáló érsek a felszentelő ima és kézrátétel által adta át a Krisztustól kapott áldozópapi hatalmat és küldetést.

 

Ezt követően az egyházmegye papjai kézrátétellel fogadták be az új áldozópapokat az egyházmegye papi közösségébe, majd az újonnan felszentelteket beöltöztették a papi ruhába, a főpásztor pedig megkente kezüket krizmával, illatos olajjal, ahogy a kiválasztottak: a királyok, a próféták és a papok esetében ez évszázadok óta szokás.

 

Az újmisések a főpásztorral és a jelenlévő papsággal együtt mutatták be a szentmisét. A főpásztor köszönetet mondott a szemináriumi vezetőknek, a tanároknak, a papoknak a szülőknek, családtagoknak, hogy az oltárhoz segítették a felszentelteket.

 

Az újmisések így vallottak magukról az Egyházmegyei Hírek júniusi számában:

Noel Benedict Antasoda Tajos

A Fülöp-szigetekről származom. 1992. október 19-én egy római katolikus családban Leyte szigetén, Ormoc városában születtem. A legidősebb vagyok a három testvér között. A szüleim hatására vallásos körülmények között nevelkedtem a testvéreimmel együtt. Már kiskoromban vonzódtam az Úr oltárához. Az általános iskolát egy római katolikus, illetve ferences iskolában végeztem, ahol elkezdtem ministrálni. Középiskolásként egy másik városban laktam egyedül. Azzal a céllal döntöttek így a szüleim, hogy önállóságot tanuljak. Ez aztán túlságosan jól sikerült, hiszen abban az időszakban nemcsak családomtól, hanem az Egyháztól és így Istentől is eltávolodtam. Folytonosan lázadoztam és igyekeztem elfojtani a bennem kicsírázó papi hivatást. A Neokatekumenális Út közösségével való megismerkedés volt számomra a sorsfordító esemény. 2007-ben az anyukám határozott kérésére bekerültem egy neokatekumenális közösségbe. Ennek hatására újra éreztem, hogy Krisztus hív a papságra. A szeminárium előtt még három évig tanultam filozófiát és jogot az egyetemen. Isten irgalmas szeretetének és örök hűségének köszönhető, hogy 2012-ben az Egri Főegyházmegyei Redemptoris Mater Missziós szemináriumba kerültem és azóta egyre boldogabb vagyok. Közben két évig voltam egy missio ad gentes közösséggel Debrecenben, majd néhány hónapot a miskolc-diósgyőri plébánián szolgáltam diakónusként. Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy az Egri Főegyházmegyében szolgálhatok. A Magyarok Nagyasszonyának anyai oltalmára bízom hivatásomat és küldetésemet. Papi jelmondatom: „Hozzatok a halból, amit most fogtatok”. Imádkozzatok értünk!

Jorge Luis Altamirano Méndez

Harminc éves vagyok, Nicaraguából származom. Keresztény családba születtem. A szüleim fontosnak tartották, hogy mindenek előtt átadják a hitet és minél közelebb vezessenek engem Istenhez. Tizenöt évesen kezdtem aktívan részt venni az Egyház életében, és beléptem a Neokatekumenális Út egyik kis közösségébe. Itt rendszeresen lehetőségem volt az Isten szavát hallgatni, és részesülni a szentségekben. Ez segített felismerni az Úr hangját, amely követésére hívott. Egy nemzetközi találkozó alkalmával konkrétan meghívást kaptam a papságra és felálltam, amikor a papságra hivatást érző, a papi hivatást elvállaló fiatalokat szólították. Elindultam ezen az úton a papság felé, készen elmenni bárhova, ahova csak hív Jézus Krisztus. Egy másik nagyobb találkozón, az olaszországi Porto San Giorgióban, sorsolás útján kerültem Magyarországra, és ezzel 2012-ben Egerbe. Egy évig tanultam a magyar nyelvet, majd elkezdtem járni az Egri Hittudományi Főiskolára. Tanulmányaimat megszakítottam a harmadik év után, és elküldtek két évre misszióba, Porto San Giorgióba, oda, ahol kezdődött minden. 2018-ban jöttem vissza Egerbe, hogy befejezzem tanulmányaimat. Nyolc évvel ideérkezésem után, 2020. október 14-én Ternyák Csaba érsek atya megbízásából, Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök diakónussá szentelt. A szentelés után a mezőkövesdi Szent László plébánián végeztem diakónusi gyakorlatomat. Most készülök a papszentelésemre, azzal a bizalommal, hogy Isten mindig hűséges hozzám. Jelmondatom: „Ha valaki szolgál, azzal az erővel szolgáljon, amelyet az Isten ad neki, hogy így minden az Isten dicsőségére váljék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen” (1 Pét 4, 11).

 

Szöveg: Szent István Rádió / Debnár Ádám, Bérczessy András

Kép: Szent István Televízió / Federics Róbert, Vozáry Róbert; Galéria: Gergely Gábor

 



< Vissza

Támogatás

Bankszámlaszám: CIB Bank Zrt.
11102003-18578726-10000001

Adó 1%

adószám: 18578726-2-10

Imaszándék

A Szent István Rádió minden nap 18 órától Rózsafüzér imádságot közvetít. Hallgatóink imaszándékait hétköznapokon 9 és 16 óra között várjuk telefonon a 36-510-610-es számon.


Kívánságműsor

A Szent István Rádió kívánságműsorába várjuk az Önök zenei kéréseit a 36-510-610-es számon 8 és 18 óra között.

Napi evangélium

Imádságok

Az Úr imádsága (Miatyánk)
Rózsafüzér
Az úr angyala